Sziasztok! Végre itt az új fejezet. Megpróbálom a következőt hamarabb hozni! :D Örülnék, ha kapnék egy kis visszajelzést, mert nem tudom, hogy érdemes-e folytatni ezt a történetet. :(
Puszi: Nixypixy
6.Fejezet: Titok, ami már nem titok
Tory
Nyugalom, magány, ezekkel a jelzőkkel tudom illetni a
mostani helyzetemet.
A tisztáson fekszem, és a lemenő nap miatt narancsra festett
égboltot csodálom. Már egy ideje nem csinálok mást, csak ezt. A gondolataim
közül próbálom kiűzni Edwardot, de amilyen keményen próbálkozok, olyan makacsul
ragaszkodnak.
Egyszerűen nem tudok nem rá gondolni. Alvás, tanulás,
zuhanyzás közben. A nap 24 órájából 25-ön csak rá gondolok. Ez már beteges.
Sőt, egyenesen klinikai eset. Életemben nem éreztem még ilyet senki iránt. Nem
tudom hova tenni az egészet. Szomorú vagyok, ha nincs mellettem, de mérges
leszek, ha a közelemben van. Nem értem az egészet. Tanácstalan vagyok. Meg kéne
beszélni Bátyóval, vagy a Mackóval, de mind a ketten a tesói, és hogy venné már
ki magát, ha nekik mondanám el? Más barátom meg nem igazán van. Most mit kéne
tennem?
Az Edwardon való gondolkozásomat egy furcsa zörgő hang
zavarta meg. Felkaptam a fejem, és az erdőt kezdtem el bámulni, de nem jutottam
sokra. Biztos, csak képzeltem. Visszafeküdtem. Alig telt el fél perc, és újra
hallottam azt a hangot. Megint nézelődni kezdtem, és végre megtaláltam a hang
tulajdonosát.
Edward
A határhoz érve, már jól láthatóak voltak a farkasok.
Egyedül Sam és Jacob volt emberi alakba, de ez épp elég volt. Talán még több
is, mint amit Tőlük elvárhat az ember, ez esetben vámpír.
-
Sziasztok –köszönt Apám, majd részletesen
elmesélte a történteket. Egyszer-kétszer Jazz és én is beleszóltunk.
Jacob nem nagyon akarta elhinni, amit mondtunk, de aztán rá
kellett jönnie, hogy Bella már nem az a személy, akit mind a ketten szerettünk.
Belement, hogy szemmel tartják Őt, és hogy segítenek megkeresni Louist.
Búcsúzásunk előtt, még megvitattunk valamit, ami akkor
jutott éppen eszembe. Miszerint jó lenne, ha Victoria is tudná, hogy mik
vagyunk. Persze felmerül a Volturi kérdés, de el lehet intézni, hogy soha ne
tudjanak arról, hogy másodjára szegtük meg a törvényt.
Jazz azt mondta, hogy majd Ő elmondja neki, de erre rögtön
jelentkezett Emmett is, miszerint: A huginak én mondom el! Apám és Esme volt a
döntő bíró. Azt mondták, hogy ezt nekem kell elintézni, így én megyek. Magamban
jót nevettem a két durcás kisgyereken, hiszen én ezt már hamarabb tudtam, mint
Ők.
Elindultam megkeresni Őt. A gondolataim a körül járta, hogy
vajon hogyan fogja fogadni. Soha ilyen nem csináltam, így egy kicsit féltem a
reakciójától. Bellánál nem volt ilyen problémám, mert Ő rájött magától a
dolgokra.
Toryt a tisztáson találtam meg. Gyönyörű látványt nyújtott,
nem tudtam nem csodálni. Egyszer majdnem észrevett, de nem voltam még kész a
szemébe nézni. Majd egy nagy levegő
vétel után elindultam felé.
-
Szia –köszöntem neki.
-
Helló –viszonozta egy kicsit zavartan. Gondolom
nem értette mit keresek ott.
-
Tory, valamit el kell mondanom neked. Lehet,
hogy nem fogod elhinni, vagy félni kezdesz, de kérlek ezt ne tedd. Tudd, hogy
Én soha nem bántanálak. Amit most mondani akarok, az nem csak engem érint,
hanem az egész családomat, így kérlek ne mond el senkinek. Igaz, hogy nem
fognak neked hinni, de az is lehet, hogy olyan fülébe fog jutni, akinek nem
kéne tudnia arról, amit Forksban történik. Egyet kérlek hallgass végig, és nem
fuss el – kezdtem a mondandóm egy hosszabb monológgal.
-
Mi van? –nézett rám értetlenül – Edward kezdek
megijedni és egy szavadat se értem.
-
Vámpír vagyok – adtam meg a választ.
