Részlet a következő fejezetből

Sziasztok!

 Úgy döntöttem, hogy mostantól hozok részletet a következő fejezetből. Remélem ezzel a kíváncsiságotokat tudom növelni! ;)
Puszi: Nixypixy

 

7.fejezet:Félelem 

 - Ha ez vicc akart lenni, akkor nagyon rossz poént választottál – mondtam két perc néma csend után.

        -Nem az volt – hangja határozott volt, de ahogy bele néztem a szemébe láttam, hogy fél.

        -Nem lehet, hiszen vámpírok nem léteznek –keresnem kellett erre az egészre valami racionális magyarázatot. A vámpíros elméletet nem volt képes elfogadni az agyam.

        -Sajnálom, de ez az igazság –ahogy kimondta eltűnt a szemem elől, majd a hátam mögött termett, és a fülembe suttogott –de nem kell félned.

        -Most… -nyeltem egy nagyot, hogy fojtatni tudjam –bántani fogsz?

6.Fejezet

Sziasztok! Végre itt az új fejezet. Megpróbálom a következőt hamarabb hozni! :D Örülnék, ha kapnék egy kis visszajelzést, mert nem tudom, hogy érdemes-e folytatni ezt a történetet. :(
Puszi: Nixypixy

6.Fejezet: Titok, ami már nem titok

Tory

Nyugalom, magány, ezekkel a jelzőkkel tudom illetni a mostani helyzetemet.

A tisztáson fekszem, és a lemenő nap miatt narancsra festett égboltot csodálom. Már egy ideje nem csinálok mást, csak ezt. A gondolataim közül próbálom kiűzni Edwardot, de amilyen keményen próbálkozok, olyan makacsul ragaszkodnak.

Egyszerűen nem tudok nem rá gondolni. Alvás, tanulás, zuhanyzás közben. A nap 24 órájából 25-ön csak rá gondolok. Ez már beteges. Sőt, egyenesen klinikai eset. Életemben nem éreztem még ilyet senki iránt. Nem tudom hova tenni az egészet. Szomorú vagyok, ha nincs mellettem, de mérges leszek, ha a közelemben van. Nem értem az egészet. Tanácstalan vagyok. Meg kéne beszélni Bátyóval, vagy a Mackóval, de mind a ketten a tesói, és hogy venné már ki magát, ha nekik mondanám el? Más barátom meg nem igazán van. Most mit kéne tennem?

Az Edwardon való gondolkozásomat egy furcsa zörgő hang zavarta meg. Felkaptam a fejem, és az erdőt kezdtem el bámulni, de nem jutottam sokra. Biztos, csak képzeltem. Visszafeküdtem. Alig telt el fél perc, és újra hallottam azt a hangot. Megint nézelődni kezdtem, és végre megtaláltam a hang tulajdonosát.

Edward

A határhoz érve, már jól láthatóak voltak a farkasok. Egyedül Sam és Jacob volt emberi alakba, de ez épp elég volt. Talán még több is, mint amit Tőlük elvárhat az ember, ez esetben vámpír.

-          Sziasztok –köszönt Apám, majd részletesen elmesélte a történteket. Egyszer-kétszer Jazz és én is beleszóltunk.

Jacob nem nagyon akarta elhinni, amit mondtunk, de aztán rá kellett jönnie, hogy Bella már nem az a személy, akit mind a ketten szerettünk. Belement, hogy szemmel tartják Őt, és hogy segítenek megkeresni Louist.

Búcsúzásunk előtt, még megvitattunk valamit, ami akkor jutott éppen eszembe. Miszerint jó lenne, ha Victoria is tudná, hogy mik vagyunk. Persze felmerül a Volturi kérdés, de el lehet intézni, hogy soha ne tudjanak arról, hogy másodjára szegtük meg a törvényt.

Jazz azt mondta, hogy majd Ő elmondja neki, de erre rögtön jelentkezett Emmett is, miszerint: A huginak én mondom el! Apám és Esme volt a döntő bíró. Azt mondták, hogy ezt nekem kell elintézni, így én megyek. Magamban jót nevettem a két durcás kisgyereken, hiszen én ezt már hamarabb tudtam, mint Ők.

Elindultam megkeresni Őt. A gondolataim a körül járta, hogy vajon hogyan fogja fogadni. Soha ilyen nem csináltam, így egy kicsit féltem a reakciójától. Bellánál nem volt ilyen problémám, mert Ő rájött magától a dolgokra.

Toryt a tisztáson találtam meg. Gyönyörű látványt nyújtott, nem tudtam nem csodálni. Egyszer majdnem észrevett, de nem voltam még kész a szemébe nézni.  Majd egy nagy levegő vétel után elindultam felé.

-          Szia –köszöntem neki.

-          Helló –viszonozta egy kicsit zavartan. Gondolom nem értette mit keresek ott.

-          Tory, valamit el kell mondanom neked. Lehet, hogy nem fogod elhinni, vagy félni kezdesz, de kérlek ezt ne tedd. Tudd, hogy Én soha nem bántanálak. Amit most mondani akarok, az nem csak engem érint, hanem az egész családomat, így kérlek ne mond el senkinek. Igaz, hogy nem fognak neked hinni, de az is lehet, hogy olyan fülébe fog jutni, akinek nem kéne tudnia arról, amit Forksban történik. Egyet kérlek hallgass végig, és nem fuss el – kezdtem a mondandóm egy hosszabb monológgal.

-          Mi van? –nézett rám értetlenül – Edward kezdek megijedni és egy szavadat se értem.

-          Vámpír vagyok – adtam meg a választ.

Díj! *.*

 A másik blogomon mindent leírtam!! 
http://adamesmo.blogspot.hu/

Új fejezetről: Nincs már meg az a nagy Twilight láz, de befogom fejezni a történetet.

Nixypixy

5.fejezet

Sziasztok!

Mint ígértem, meghoztam a  következő fejezetet. Nem lett éppen világmegváló hosszúságú, de ez csak egy átvezető fejezet. Örülnék pár kritikának, de nem erőltetek semmit! :D
A következő fejezetről nem tudok semmi  jót/újat mondani. Türelmet  kérek, de az jó sokat! :D
Puszi nektek: Nixypixy

5.Fejezet: Akkor mi legyen?

Tory

Miután elviharoztam Jazzéktől, bementem a terembe, és leültem Jessica mellé. Nem tudom, miért csinálom, ezt a „kerüljük Edwardot, mert Belluskával jár” akciót. Tudom, hogy hülyeség az egész, de nem tehetek róla. Ha meglátom, gyorsabban ver a szívem és csak makogni tudok, így egyszerűbb, ha elkerülöm. De tudom, hogy már nem bírom sokáig. Még szerencse, hogy hamarosan nyári szünet, így elmehetek. Tudom, hogy ez úgy hangzott, mintha menekülnék, de… nem szépítem, tényleg menekülök előle. Hisz mit tehetnék? Neki barátnője van, akit szeret, és én? Még két normális mondatot se tudok kinyögni, mikor ott van, ahol én. Ezért jónak látom, ha elutazok Olaszországba, a rokonomhoz.

Óra végén fogtam magam, és hazafelé vettem az irányt. Most még Jazz és Emm hülyeségeihez sem volt kedvem. Az autóban nem hallgattam zenét se, pedig az meg szokott nyugtatni. Nem tudom mi van velem mostanában. Lehet, hogy hülyén hangzik, de olyan, mintha érezném az emberek hangulatát. És furcsa félelmetes álmaim vannak. Az nap óta, mikor először találkoztam Cullenékkel.

Haza érve, nem találtam apámat, majd megláttam a hűtőre ragasztva egy cetlit, hogy sokáig fog dolgozni. Remek, már megint. Gyorsan összeütöttem valami kaja félét, majd felmentem a szobámba és hozzá fogtam a tanuláshoz. Nem sok kedvem volt hozzá, ezért hiper sebességgel kész lettem. Unatkoztam, ezért fogtam magam és elmentem ahhoz a tisztáshoz, ahol első nap is jártam. Sokat szoktam ott lenni. Szeretem, hogy ott olyan kellemesen csönd van. De néha olyan érzésem van, mintha figyelnének. Furcsa ez a város, a lakóival együtt. Főleg Cullenék. Valamit titkolnak ebben biztos vagyok, csak arra nem, hogy mégis mit.

Edward

Otthon összeült a családi kupaktanács, és elmondtam Carlislenak és Esmenek, mi is a probléma. Mind ketten egyet értetek azzal, hogy meg kell védeni Toryt. 

-          -Akkor mi legye?- tette fel a mindenit foglalkoztató kérdést Carlisle.

-           - Én meg Jasper vállaljuk az éjszakai felügyeletet- néztem családomra.

-         - A suliban meg mindannyian tudjuk figyelni- kotyogott közbe kedvenc húgom.

-         - És a délutánok?- tette fel a kérdést Emmett.

-          -Az majd megoldom valahogy- mosolyogtam rájuk, már amennyire a helyzet megengedi.

-         - Alice! Még mindig nem látsz semmit?- kérdezte Carlisle.

-         - Nem, és ez egyre bosszantóbb. Se Bella, se Tory, se Louis. Kiakasztó- motyogta, majd Jazzhez bújt.

Szeretem nézni Őket, mert az Ő szerelmük igazi, és örök, nem olyam, mint az enyém és Bellájé volt. Hiszen Alice és Jasper szerelme szerelem volt első látásra. Én meg először csak a vére miatt figyeltem fel rá, és nem is hittem volta valaha, hogy önszántamból lemondok majd róla, de  jött A Fekete Szépség és minden megváltozott. Bárcsak Victoria szerelmes lenne belém, vagy csak egy kis esélyem lenne nála.  Oda adnám a nem létező lelkemet is érte. De tudom, ez csak egy képzelgés, ami nem fog valóra válni.

-          -Edward? Jól vagy?- hallottam meg szőke bátyám hangját.

-         - Persze, csak kicsit elbambultam.

-         - Biztos? Mert nem úgy érzem- azzal a vesébe látó szemeivel nézett rám, amitől talán még Aro is dalolva vallana színt neki bármiről.

-         - Tuti, ha valami komolyabb lenne elmondanám.

-         - Fiúk. Bocsi, hogy beleszólok, de nem kéne Belluskával is foglalkozni?- kérdezett okosat Emmett.

-          -Tényleg? Vele mi lesz?- szólt bele Esme is a beszélgetésbe.

-        -  Ez egy jó kérdés Drágám- nézett rá Carlisle, majd egy gyors csókot nyomott a homlokára.

-         - Erre még magam se tudom a választ. - kezdtem – A suliban Őt is tudjuk figyelni, a nap többi részében, pedig segíthetne nekünk Jacob.- fintorodtam el a végére. Nehéz volt, még magamnak is beismerni, hogy a Kutya segítsége is kelleni fog nekünk.

-          -Rendben, akkor irány a határ. –mondta Rosalie, amin mindeni elcsodálkozott, majd utána indultunk. Remélem, hogy számíthatok majd Jacob segítségére, hisz egy embert életéről van szó. Viszont tartok tőle, hogyha megtudja, Bella áll az egész mögött nem fog hinni nekünk. Remélem a legjobbakat.  

Helyzet jelentés

Sziasztok!

Nem tűntem el, itt vagyok és halad a fejezet is! Már felével kész is vagyok! Azt nem tudom, hogy mikor, de megpróbálom még ebben a hónapban feltenni.
Egy szó mint száz, nem vesztem el, és haladok ahogy csak tudok! :D
Pux: Nixypixy

Szünet :(

Mint a cím is mutatja, egy aprócska szünet lesz a blogon, hisz se időm, se energiám, és ihletem nincs! Nem tudom, mikor jön a következő fejezet, de felét már megírtam! A félre értések miatt  kijelentem, hogy NEM ZÁROM A BLOGOT, csak  SZÜNETET tartok! Szeretném hamarosan feltenni a következőt, de......majd meglátjuk mikor lesz elég időm az íráshoz! Puszi mindenkinek! <3 :D

Nixypixy

4.fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy rövid a fejezet, de a suli miatt nem nagyon megy az írás, és nem tudom, mikor hozom a következőt! A másik, pedig, a gyorsasága a történetnek, még én is tudom, hogy gyorsan  haladok az időben, de majd lassulni fog, mert ezt így akartam!:D 

Jó olvasást hozzá!!! 

 

4.Fejezet: A beszélgetés, és a megegyezés

Edward:

Óra után oda mentem Bellához, és kihívtam az udvarra. Egy kicsit izgultam, hiszen soha nem csináltam még ilyet.

-          -Bella!- kezdtem- Tudom, hogy megígértem, hogy veled maradok, míg akarod, de nekem ez már nem megy.

-         - Ezzel, mit akarsz mondani?- nézett rám félve.

-         - Hogy szakítsunk- nyögtem ki. Rám néztem, majd gúnyosan elmosolyodott. Ami rá nem jellemző.

-         - Ó, szóval úgy? Bele szerettél a Back lányba?- kérdezett rá az igazságra.

-          -Igen- válaszoltam, és egyenesen a szemébe néztem. Nem láttam, hogy meglepődne.

-          -Egyet jegezz meg Edward- lépett hozzám közelebb fenyegetően- Az a lány nem fog sokáig élni, erről kezeskedem- majd fogta magát és elment. Oké, ez furcsa volt, és ijesztő. Hiszen, ha Bella valamit a fejébe vesz, azt meg is valósítja.

Beszélnem kell a családommal, és meg kell védeni Toryt. Talán még Rosalie is segít. Hiszen Ő is megkedvelte a Fekete szépségemet.

Bella:

Utálom Victoria Blacket. Elvette azt az embert, vámpírt, aki szerelmes volt belém. Elvette a családot, amit magamnak akartam. Elvette az örök életem kulcsát. De megbosszulom. Nem hagyom, hogy Ő boldogan éljen, abban a világban, amit magamnak akartam.

És tudom is ki, vagyis kik segíthetnek nekem ebben.

Gyors léptekkel a suli felé vettem az irányt. Hátha még ott találom Louist, hisz egy célunk van. Neki Viktoria, nekem a hallhatatlanság és Edward kell. Nem kellet sokat gyalogolnom, mivel a parkolóban rá is akadtam, a Cullenek társaságában. Mikor oda értem hozzájuk, minden Cullennek halaszthatatlan dolga akadt, még Alicenek is. Most még ez sem érdekelt.

-          -Szia- köszönt rám vigyorogva a szövetségesem.

-         - Hali. Beszélnünk kéne. – mondtam komolyan.

-          -Oké, de Alice…- kezdett bele.

-          -Ezért megyünk át a farkasok oldalára. –vetettem fel az ötletet.

-          -Nem igazán van rá szükség. –intett a fejével. –Az én képességem a jövőbeli láthatatlanság. Ha akarom látják a jövőm, ha akarom nem.

-          -Akkor jó, menjünk hozzánk. – beültünk a kocsijába, és hozzánk hajtottunk. Szerencsére nem volt otthon az apám. Nagyon örültem neki. Bementünk a nappaliba, és neki álltunk a terv előkészítésének. Egyszerű és nagyszerű terv lett belőle. Louis vállalta, hogy elmegy a két szövetségesünkért, és ha ők eljönnek át leszek változtatva, majd elkapjuk Victoriát és megöljük. Louis azonnal indult, én pedig megcsináltam a leckémet, majd egy pihentető zuhany után, mosollyal a számon aludtam el. Ez életem legszebb és legrosszabb napja.

Edward:

Miután Bella távozott, én is elindultam, megkeresni a családomat. A parkolóban voltak, és nagyon néztek valakit, vagy valakiket. Épp akkor szállt be Bella Louis kocsijába, mikor én oda értem a testvéreimhez.

-        -  Edward, mégis mit csináltál Bellával?- fordult felém pöttöm húgom.

-          -Nem láttad?- kérdeztem vissza, pedig a választ már tudtam. – Szakítottam vele. –Adtam mégis választ, hogy a többi tesóm is megértse. Jasper nagyon boldog volt, Emmettel karöltve. Rosalie is csak azért mégis vissza fogottabban. Alice viszont egy kicsit dühös volt, hisz mindenki tudta, hogy Bella nagyon jó barátnője. – Jaj Alice! Tőlem aztán találkozhatok. Engem nem érdekel.

-        -  Edy! Büszke vagyok rád. –vigyorgott Emmett és hátba vágott. Majd meghallottam Jazz gondolatait.

-          -„Talán így már van esélye Torynak!” – ránéztem, ő pedig rájött, hogy ezt én is hallottam. Nem szóltam semmit, csak rá vigyorogtam. Ő, meg rögtön megértette.

-          -Á! Nem is ezt akartam mondani!- jutott eszembe a fő gond.

-         - Hát akkor miről?- értetlenkedett Rose.

-          -Arról, hogy Bella bántani akarja Toryt. Meg kell őt védenünk. Hisz mind tudjuk, hogy Louis mennyire jóban van Bellával.

-        -  Most arról beszélsz, hogy Bella szövetkezett Louissal, hogy intézzék el Victoriát?- döbbent le Emm.

-        -  Pontosan, és attól tartok, hogy Bella nem lesz ember, mikor megtörténik.

-         - Ez lehetetlen. Bella nem olyan. – kelt barátnője védelmére Alice.

-        -  Hát változott- nyögte ki Jasper.