1.fejezet

1.Fejezet: Látlak!

Edward:

Vadászatból indultam hazafelé, mikor megláttam Őt az egyik tisztáson. Először azt hittem vámpír, olyan sápadt volt, de az illata elárulta, hogy Ő ember. Azt hittem Bellának van jó illata, de a lány vére még Belláénál is csábítóbb. Míg Bellának virág, Neki vanília illata volt. A méreg rögtön termelődni kezdett a számban, és előjött a vámpír énem. De nem szabad Őt bántanom, inkább elmegyek.

Már indultam volna tovább, mikor „elkaptam” egy másik vámpír gondolatát. Őt akarta. A vérét és a testét egyaránt. Akkora gyilkolási vágy tört rám, mint még soha. Hogy lenne képes bántani Ezt a szépséget? Nem látja, hogy milyen csodálatosan selymes hosszú fekete haja van? Vagy a csillogó sötét szemeit? És a selymes sápadt bőrét? Ki lenne képes elpusztítani, vagy akár csak ártani ennek a csodának?

Amilyen gyorsan csak tudtam- 1 másodperc- alatt a nomád előtt álltam. Barna haja, és rikítóan vörös szeme. Testalkata megegyezet Jasper testvéremével.

-         -Üdv- köszöntem én.

-      -    Hali- lazáskodott- Te ugye a Cullenek egyike vagy?

-          -Valahogy úgy. Edward Cullen.

-        -  Én Louis vagyok. Vezetéknevem sajna nincs- sóhajtott.

-       -  Megkérhetlek, hogy ne vadász a területünkön?- tértem a lényegre.

-         - Ó, persze- nézett nagyokat- csak nagyon…- nagyot nyelt, majd folytatta- kellemes az illata.

-          -Mi járatban vagy a területünkön?- tudakoltam, de mire feltettem a kérdést, már a választ is tudtam, hála a képességemnek.

-         - Carlisle-al szerettem volna beszélni, erről a vega életmódról- eresztett meg egy mosolyfélét- de ha nem haragszol, én most megyek hozzátok, mert ha itt maradok, attól tartok a kiscsaj nem marad életben-azzal elment. Tudtam, hogy merre ment, hála a gondolatainak. A következő percben már semmit sem hallottam, ami igen furcsa, tekintve a mögöttem lévő személyről. Vagy már Ő is elment? Megfordultam és még épp láttam, ahogy lefekszik a fűbe, és sóhajt egy nagyot. Nagyon elmerült a gondolataiba, mert nem figyelt senkire se, és a szemöldökét is ráncolta. Próbáltam „lehallgatni” de nem ment. Egyszerűen semmi, mint Bellánál. És miért csak most jut eszembe a Kedvesem neve? Itt álltam már mi óta, és csak ez a fekete csoda lebeg a szemem előtt, miközben nekem barátnőm van.

Ezzel a lendülettel indultam haza. Hátha végre Bells is ott lesz. És próbáltam ki verni a fejemből Őt. Még szerencse, hogy Én vagyok a gondolatolvasó a családban.

Victoria:

Imádom a hideget. Apám most jól döntött.

A 17 év alatt most költöztünk harmadjára, de eddig ez volt a legjobb ötlete. A mindig borús kisváros Forks.

Apa itt a korház igazgatója lett. Én pedig a Forksi gimi 12.A-s osztályába kerültem.

A házunk az erdő szélén áll. Közel La Pushoz. Jó kis hely. Megérkezésünk után, rögtön az emeletre mentem, onnan meg a szobámba. A falak színe lila volt. Az ajtóval szemben volt az ágyam, egy hatalmas nagy vaságy, lila ágyneművel. Két oldalt éjjeli szekrénnyel. A tőle jobb oldalon lévő falon volt egy erkélyre nyíló ajtó, ami üvegből volt. Ugyan ezen a fal mellet az íróasztalom és a számítógép asztalom is helyet kapott. Az utóbbival nem tudok mit kezdeni, ugyanis nekem laptopom van, amit rendszerint az ágyamon szoktam használni.  Az ágytól balra nyílik, a fürdöm ajtaja, és a gardróbé is.

A fürdőbe is a lila szín dominál. A csempék halványlilák voltak. A helységben megtalálható volt egy hatalmas sarokkád és egy nagyobb zuhanyfülke, aminek az ajtaja üvegből volt. Megtalálható még a wc és a mosdó kagyló is, felette egy nagyobbacska tükörrel.

Imádom a szobám.

A napom nagy részét pakolással töltöttem. Apámmal nem is nagyon futottam össze. Délután öt körül végeztem, mikor úgy döntöttem elmegyek sétálni az erdőbe. Hagytam apámnak egy cetlit miszerint „Sétálni mentem” majd felvettem a kedvenc lila tornacsukám és a bőrdzsekim és útba vettem az erdőt.

Imádom ezt a helyet! Kiáltottam magamban, mikor egy kisebb tisztáshoz értem. Tíz perce forgolódtam, mikor olyan érzésem lett mintha valaki vagy valakik figyelnének. De ez az érzés három perc alatt semmivé lett.

Elterültem a fűben és gondolataimba merülve néztem a borús eget. Hamarosan eső lesz. Sóhajtottam, majd felkeltem és elindultam haza.

A tízperces út végét már futva tettem meg, mert elkapott az eső. Beléptem a házba, és egyenesen a fürdőm felé vettem az irányt. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Vagy fél óráig folyattam magamra a kellemes vizet, majd elzártam a csapot, és felvettem a pizsim, ami szintén lila színű. Átmentem apám szobájába és jó éjszakát kívántam neki, és visszamentem lefeküdni. Az utolsó gondolatom elalvás után az volt, hogy: A holnapi nap megváltoztatja majd az életem.