2.fejezet

Hali!
Köszönöm az előző részhez a komikat! :D Mivel ma voltam fenn megnézni, ezért úgy gondoltam, hogy most hozom a frist! Remélem ez is tetszeni fog!
Nixypixy

2.Fejezet: A név

Edward:

Befutottam a házba, de más Louis nem volt ott. Alig tettem a lábam a lépcsőre, Alice már meg is állított.

-        - Edward? Jól vagy?- aggódott.

-         - Persze! Miért?- na, jó. Lássuk be ez hülye kérdés volt, mert már „hallottam” a gondolatait, de Alice szereti, ha azokra a kérdésekre válaszolok, amit feltesz nekem hangosan, vagy ha fecseghet.

-          - Mert eltűnt a jövőd-hát ez furi.

-        -  Meddig láttál?- kérdeztem.

-         - Láttalak, ahogy vadászol, majd meglátsz egy tisztást, utána semmi. Akkor láttalak újból, mikor bejöttél az ajtón- ölelt át.

-         - Nem tudom, miért nem láttál- öleltem vissza- Amúgy volt itt Louis?

-          -Igen, azt mondta Ő is vega akar lenni, és hogy a környéken akar letelepedni. De hisz ezeket te is tudod- ráncolta a homlokát.

-          -Persze, hogy tudom. És azt is, hogy mennyire szeretsz beszélni- adtam egy puszit a homlokára, majd elindultam felfelé.-

-        -  Edward…- kezdett bele, a Bellával kapcsolatos mondatába.

-         - Tudom Alice, tudom…- azzal a mondattal otthagytam. Felmentem a szobámba, és zenét kezdtem hallgatni.

Gondolataim vissza-vissza tértek a tisztáson látott lányhoz. Még mindig elcsodálkozom azon, hogy milyen sápadt volt a bőre. Bellánál is sápadtabb, és majdnem megközelíti a vámpírok bőrszínét is. Sokkal jobban tetszik, mint Bella. Istenem! Nem kéne Őket így hasonlítgatnom, hiszen Bella a barátnőm, nem az a lány akit most láttam életemben először. De az az isteni illat…

Miért van az, hogy az ismeretlen szépség jobban vonz, mint a barátnőm? Miért van az, hogy most azonnal vissza akarok menni hozzá? És miért gondolok mindig rá?

Most állítsd le magad Edward Cullen!

-         - Edward! Te nem jössz suliba?- lépett a szobámba Jasper. Észre se vettem, hogy már reggel van. Gyorsan átöltöztem, és lementem a többiekhez.

Carliste már elment dolgozni, mint Esme az árvaházba. A maradék Cullen a nappaliba várt rám, hogy elvigyem Őket a suliba. Na, igen, az én Volvómba mindannyian elférünk.

Manapság újra együtt megyünk, mert Bella egyedül akar menni. Újabb mánia. Nem is értem, miért van még velem? Vagy én vele!

Gyorsan elhessegettem a gondolatokat, majd bepattantunk a kocsiba, és a suli felé vettem az irányt.

A kétségeimet- Bella iránt- még a vezetés se vette el. Egyre jobban hajlok a felé, hogy elkéne hagynom Bellát.

-„Edward, minden rendben?”- hallottam meg Jazz gondolatait.

- Persze- mondtam, de érezte, ahogy én is, hogy ez nem igaz. Ekkor Alicenek látomása volt.

Látott engem, Jaspert és a fekete szépséget, aki sírt, és Louis karjába futott, aki ördögi vigyort eresztett meg felénk. Én meg aggódva állok Jasper mellett, aki még talán jobban aggódik, mint én. Majd teljes sötétség.

- Mit láttál Alice?- kérdezte Jazz. Húgom mindent elmondott, majd azon kezdenek el filózni, hogy ki az a lány.

- Én már láttam- nyögöm ki nehezen.

- Mi? Hol? Mikor? Hogy?- jött négy kérdés négy szájból.

- Tegnap, az egyik tisztáson. Louis vacsorának nézte- morogtam egyet, majd leállítottam a kocsit a gimi parkolójában.

-         - Kialakult egy szerelmi négyszög?- röhögött Emmett.

-         - Négyszög?- értetlenkedett Rosalie.

-          -A csaj, Eddy fiú, Jasper és az a Louis vagy ki- vont vállat melák bátyám.

-         - Hogy te milyen marha vagy!- csattant Jazz hangja. Mindenki nagy szemekkel nézett rá. Tőle nem megszokott az ilyen kiborulás.

-         - Gyertek, menjünk- mondtam, majd mindenki kiszállt az autóból. Amit legelőször észrevettem, az a fekete csodám egy fehér BMW mellett támaszkodni. Zenét hallgatott, és dúdolt.

-          -Ő lenne az a lány?- kérdezte Jazz.

-        -  Valahogy úgy- válaszolta Alice- Menjünk, mutatkozzunk be- megfogta Jasper kezét, és húzta maga után. Bátyám egy kicsit összezavarodott, mikor rájött, hogy Ő sem tudja rajta használni a képességét. Nagyot sóhajtottam, majd elindultam utánuk.

-          -Szia- köszönt mosolyogva Alice. A lány rá nézett, és egy kicsit megdöbbent. Nem tudom mitől, talán a vámpír szépségünk miatt, vagy esetleg, hogy valaki megszólította. Durva, hogy nem tudok olvasni a gondolatában.

-          -Sziasztok- köszönt vissza, majd kivette a füléből a fülhallgatót.

-         - Én Alice Cullen vagyok- kezdte húgom- Ő Jasper Hale, és Rosalie Hale, és végül Emmett és Edward Cullen.

-          -Én Victoria Black vagyok- És, most jött az a rész, hogy a Cullen vámpírok ledöbbenek. Ez a név megér egy misét. Hogy lehet, hogy valaki, aki ilyen szép, és még sorolhatnám milyen, megkapta a kéz ellenségem nevét.

-         - Rokona vagy Jacob Blacknek?- tette fel az engem is érdeklő kérdést Rose.

-         - Nem ismerem- ráncolta a homlokát- talán Chichagói?

-         - Szóval te onnan jöttél?- kérdezett vissza Emm, mikor Victoria bólintott folytatta- Egyébként nem, ő itt él La Pushban.

-          -Aha- vont vállat- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell. Sziasztok- Fura, eddig egy ember se hagyott ott minket, Victoria meg elment minden sóhajtozás nélkül. Mikor elment szétnéztem, és láttam, hogy minden szem ránk szegeződig. Mondjuk, nem sűrűn megyünk oda senkihez se a suliból.

-          „Féltékenyek Toryra”- üzente Jazz gondolatba, de mikor lett Tory?

Victoria:

Cullenék gyönyörűek voltak. Főleg a bronzhajú. Hogy is hívják? Edward? Na, és az az arany szempár? Varázslatos, de még soha nem láttam senkinek se olyat.

Még most álljak le! Nem szabad ilyeneket gondolnom, egy vadidegenről.

Megkerestem a termet, ahol első órám lesz, ami a földrajz. Egyszerűen imádom, a történelemmel együtt.

A terembe érve két ismerős alakot láttam meg. Jaspert és Edwardot. Az egész terem tömve volt. Üres helyet csak Jazz mellett találtam. Edward mellett egy barna hajú lány ült. Sóhajtottam egy nagyot, majd elindultam a szabad hely felé.

-          -Szia! Leülhetek?- kérdeztem, a szőke fiút.

-         - Helló- mosolygott rám- Persze. Legalább nem fogok egyedül ülni.

-         - Kösz- leültem mellé, majd elővettem a dalos füzetem és elkezdtem egy szám szövegén gondolkozni.

-        -  Mit csinálsz?- zavart meg a szöszke.

-        - Dalt írok. Szeretek énekelni- fordultam felé- Te?

-          -Nem, én nem, de a bátyám igen- mutatott Edward felé- De inkább zongorázik. Játszol valamilyen hangszeren?

-          -Zongora és gitár- válaszoltam rögtön.

Az egész órát végig beszéltük, és leveleztük. Sok mindent megtudtam róla, úgy ahogy Ő is rólam. Igaz, hogy alig ismerem egy órája, de már barátomnak tartom. Óra után elkísért a következő teremhez. Matekom volt. Ide, most nem jött egyik Cullen sem, csak a barna hajú lány. Jaspertől megtudtam, hogy Ő Bella Swan, a helyi rendőrfőnök lánya, és Edward barátnője. Jó neki! Hé, Viki! Állítsd le magad! Foglalt pasira nem vadászunk!

Amint beléptem a terembe, egy üres helyet kerestem, amit meg is találtam, egy szőke lány mellett.

-          -Szia!- köszönt- Jessica vagyok.

-        -  Helló. Én meg Victoria.  

-       -   Láttam, hogy Cullenékkel lógsz.

-         - Nem lógok velük, csak összefutottunk. Amúgy jó fejek.

-          -Persze, csak az újakkal- morogta- Olyan furcsák. Szinte senkivel sem beszélnek, kivéve Bellán és rajtad kívül.

-          -Ó- megdöbbentett, az, amit mondott- Én nem vettem észre, hogy furcsák lennének. Szerintem kedvesek- az utolsó mondatom miatt, úgy nézet rám, mintha most szálltam volna le egy űrhajóról.

-          Hidd el, jobban jársz, ha elkerülöd őket- mikor szólni akartam közbe vágott- Figyelj! Mesélek valamit. Ez még Bellával esett meg tavaly…- és elmondta, hogy eleinte Bella Jessékkel barátkozott, de mikor összejött Edwardal egyre jobban elhidegült. Majd egyszer csak Cullenék eltűntek pár hónapra. Akkor már senkihez se szólt a suliban Isabella, csak a La Pushi barátaival, de mikor visszajöttek, Bella nem lett ugyan olyan. Igaz, hogy Edwardal jár, de nem látni őket olyan sokszor együtt. Inkább a La Pushi Jacob Blackhez jár folyton. Név rokon. Talán Ő az akiről reggel Cullenék beszéltek?

Állati jó kis történet. Jobb, mint egy szappanopera. Már csak az idióta Mexikói nevek hiányoznak. Haha, nem vagy normális Victoria! Jé, magamban beszélek!

A nap többi részében nem nagyon találkoztam Jasperrel, de annál inkább Bellával. Szegény csajt nagyon nem bírom. Valami taszít benne, és jobb lesz, ha messziről elkerülöm.

1.fejezet

1.Fejezet: Látlak!

Edward:

Vadászatból indultam hazafelé, mikor megláttam Őt az egyik tisztáson. Először azt hittem vámpír, olyan sápadt volt, de az illata elárulta, hogy Ő ember. Azt hittem Bellának van jó illata, de a lány vére még Belláénál is csábítóbb. Míg Bellának virág, Neki vanília illata volt. A méreg rögtön termelődni kezdett a számban, és előjött a vámpír énem. De nem szabad Őt bántanom, inkább elmegyek.

Már indultam volna tovább, mikor „elkaptam” egy másik vámpír gondolatát. Őt akarta. A vérét és a testét egyaránt. Akkora gyilkolási vágy tört rám, mint még soha. Hogy lenne képes bántani Ezt a szépséget? Nem látja, hogy milyen csodálatosan selymes hosszú fekete haja van? Vagy a csillogó sötét szemeit? És a selymes sápadt bőrét? Ki lenne képes elpusztítani, vagy akár csak ártani ennek a csodának?

Amilyen gyorsan csak tudtam- 1 másodperc- alatt a nomád előtt álltam. Barna haja, és rikítóan vörös szeme. Testalkata megegyezet Jasper testvéremével.

-         -Üdv- köszöntem én.

-      -    Hali- lazáskodott- Te ugye a Cullenek egyike vagy?

-          -Valahogy úgy. Edward Cullen.

-        -  Én Louis vagyok. Vezetéknevem sajna nincs- sóhajtott.

-       -  Megkérhetlek, hogy ne vadász a területünkön?- tértem a lényegre.

-         - Ó, persze- nézett nagyokat- csak nagyon…- nagyot nyelt, majd folytatta- kellemes az illata.

-          -Mi járatban vagy a területünkön?- tudakoltam, de mire feltettem a kérdést, már a választ is tudtam, hála a képességemnek.

-         - Carlisle-al szerettem volna beszélni, erről a vega életmódról- eresztett meg egy mosolyfélét- de ha nem haragszol, én most megyek hozzátok, mert ha itt maradok, attól tartok a kiscsaj nem marad életben-azzal elment. Tudtam, hogy merre ment, hála a gondolatainak. A következő percben már semmit sem hallottam, ami igen furcsa, tekintve a mögöttem lévő személyről. Vagy már Ő is elment? Megfordultam és még épp láttam, ahogy lefekszik a fűbe, és sóhajt egy nagyot. Nagyon elmerült a gondolataiba, mert nem figyelt senkire se, és a szemöldökét is ráncolta. Próbáltam „lehallgatni” de nem ment. Egyszerűen semmi, mint Bellánál. És miért csak most jut eszembe a Kedvesem neve? Itt álltam már mi óta, és csak ez a fekete csoda lebeg a szemem előtt, miközben nekem barátnőm van.

Ezzel a lendülettel indultam haza. Hátha végre Bells is ott lesz. És próbáltam ki verni a fejemből Őt. Még szerencse, hogy Én vagyok a gondolatolvasó a családban.

Victoria:

Imádom a hideget. Apám most jól döntött.

A 17 év alatt most költöztünk harmadjára, de eddig ez volt a legjobb ötlete. A mindig borús kisváros Forks.

Apa itt a korház igazgatója lett. Én pedig a Forksi gimi 12.A-s osztályába kerültem.

A házunk az erdő szélén áll. Közel La Pushoz. Jó kis hely. Megérkezésünk után, rögtön az emeletre mentem, onnan meg a szobámba. A falak színe lila volt. Az ajtóval szemben volt az ágyam, egy hatalmas nagy vaságy, lila ágyneművel. Két oldalt éjjeli szekrénnyel. A tőle jobb oldalon lévő falon volt egy erkélyre nyíló ajtó, ami üvegből volt. Ugyan ezen a fal mellet az íróasztalom és a számítógép asztalom is helyet kapott. Az utóbbival nem tudok mit kezdeni, ugyanis nekem laptopom van, amit rendszerint az ágyamon szoktam használni.  Az ágytól balra nyílik, a fürdöm ajtaja, és a gardróbé is.

A fürdőbe is a lila szín dominál. A csempék halványlilák voltak. A helységben megtalálható volt egy hatalmas sarokkád és egy nagyobb zuhanyfülke, aminek az ajtaja üvegből volt. Megtalálható még a wc és a mosdó kagyló is, felette egy nagyobbacska tükörrel.

Imádom a szobám.

A napom nagy részét pakolással töltöttem. Apámmal nem is nagyon futottam össze. Délután öt körül végeztem, mikor úgy döntöttem elmegyek sétálni az erdőbe. Hagytam apámnak egy cetlit miszerint „Sétálni mentem” majd felvettem a kedvenc lila tornacsukám és a bőrdzsekim és útba vettem az erdőt.

Imádom ezt a helyet! Kiáltottam magamban, mikor egy kisebb tisztáshoz értem. Tíz perce forgolódtam, mikor olyan érzésem lett mintha valaki vagy valakik figyelnének. De ez az érzés három perc alatt semmivé lett.

Elterültem a fűben és gondolataimba merülve néztem a borús eget. Hamarosan eső lesz. Sóhajtottam, majd felkeltem és elindultam haza.

A tízperces út végét már futva tettem meg, mert elkapott az eső. Beléptem a házba, és egyenesen a fürdőm felé vettem az irányt. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Vagy fél óráig folyattam magamra a kellemes vizet, majd elzártam a csapot, és felvettem a pizsim, ami szintén lila színű. Átmentem apám szobájába és jó éjszakát kívántam neki, és visszamentem lefeküdni. Az utolsó gondolatom elalvás után az volt, hogy: A holnapi nap megváltoztatja majd az életem.