2012. november 26., hétfő

5.fejezet



Sziasztok!
Mint ígértem, meghoztam a  következő fejezetet. Nem lett éppen világmegváló hosszúságú, de ez csak egy átvezető fejezet. Örülnék pár kritikának, de nem erőltetek semmit! :D
A következő fejezetről nem tudok semmi  jót/újat mondani. Türelmet  kérek, de az jó sokat! :D
Puszi nektek: Nixypixy


5.Fejezet: Akkor mi legyen?

Tory
Miután elviharoztam Jazzéktől, bementem a terembe, és leültem Jessica mellé. Nem tudom, miért csinálom, ezt a „kerüljük Edwardot, mert Belluskával jár” akciót. Tudom, hogy hülyeség az egész, de nem tehetek róla. Ha meglátom, gyorsabban ver a szívem és csak makogni tudok, így egyszerűbb, ha elkerülöm. De tudom, hogy már nem bírom sokáig. Még szerencse, hogy hamarosan nyári szünet, így elmehetek. Tudom, hogy ez úgy hangzott, mintha menekülnék, de… nem szépítem, tényleg menekülök előle. Hisz mit tehetnék? Neki barátnője van, akit szeret, és én? Még két normális mondatot se tudok kinyögni, mikor ott van, ahol én. Ezért jónak látom, ha elutazok Olaszországba, a rokonomhoz.
Óra végén fogtam magam, és hazafelé vettem az irányt. Most még Jazz és Emm hülyeségeihez sem volt kedvem. Az autóban nem hallgattam zenét se, pedig az meg szokott nyugtatni. Nem tudom mi van velem mostanában. Lehet, hogy hülyén hangzik, de olyan, mintha érezném az emberek hangulatát. És furcsa félelmetes álmaim vannak. Az nap óta, mikor először találkoztam Cullenékkel.
Haza érve, nem találtam apámat, majd megláttam a hűtőre ragasztva egy cetlit, hogy sokáig fog dolgozni. Remek, már megint. Gyorsan összeütöttem valami kaja félét, majd felmentem a szobámba és hozzá fogtam a tanuláshoz. Nem sok kedvem volt hozzá, ezért hiper sebességgel kész lettem. Unatkoztam, ezért fogtam magam és elmentem ahhoz a tisztáshoz, ahol első nap is jártam. Sokat szoktam ott lenni. Szeretem, hogy ott olyan kellemesen csönd van. De néha olyan érzésem van, mintha figyelnének. Furcsa ez a város, a lakóival együtt. Főleg Cullenék. Valamit titkolnak ebben biztos vagyok, csak arra nem, hogy mégis mit.
Edward
Otthon összeült a családi kupaktanács, és elmondtam Carlislenak és Esmenek, mi is a probléma. Mind ketten egyet értetek azzal, hogy meg kell védeni Toryt. 
-          -Akkor mi legye?- tette fel a mindenit foglalkoztató kérdést Carlisle.
-           - Én meg Jasper vállaljuk az éjszakai felügyeletet- néztem családomra.
-         - A suliban meg mindannyian tudjuk figyelni- kotyogott közbe kedvenc húgom.
-         - És a délutánok?- tette fel a kérdést Emmett.
-          -Az majd megoldom valahogy- mosolyogtam rájuk, már amennyire a helyzet megengedi.
-         - Alice! Még mindig nem látsz semmit?- kérdezte Carlisle.
-         - Nem, és ez egyre bosszantóbb. Se Bella, se Tory, se Louis. Kiakasztó- motyogta, majd Jazzhez bújt.
Szeretem nézni Őket, mert az Ő szerelmük igazi, és örök, nem olyam, mint az enyém és Bellájé volt. Hiszen Alice és Jasper szerelme szerelem volt első látásra. Én meg először csak a vére miatt figyeltem fel rá, és nem is hittem volta valaha, hogy önszántamból lemondok majd róla, de  jött A Fekete Szépség és minden megváltozott. Bárcsak Victoria szerelmes lenne belém, vagy csak egy kis esélyem lenne nála.  Oda adnám a nem létező lelkemet is érte. De tudom, ez csak egy képzelgés, ami nem fog valóra válni.
-          -Edward? Jól vagy?- hallottam meg szőke bátyám hangját.
-         - Persze, csak kicsit elbambultam.
-         - Biztos? Mert nem úgy érzem- azzal a vesébe látó szemeivel nézett rám, amitől talán még Aro is dalolva vallana színt neki bármiről.
-         - Tuti, ha valami komolyabb lenne elmondanám.
-         - Fiúk. Bocsi, hogy beleszólok, de nem kéne Belluskával is foglalkozni?- kérdezett okosat Emmett.
-          -Tényleg? Vele mi lesz?- szólt bele Esme is a beszélgetésbe.
-        -  Ez egy jó kérdés Drágám- nézett rá Carlisle, majd egy gyors csókot nyomott a homlokára.
-         - Erre még magam se tudom a választ. - kezdtem – A suliban Őt is tudjuk figyelni, a nap többi részében, pedig segíthetne nekünk Jacob.- fintorodtam el a végére. Nehéz volt, még magamnak is beismerni, hogy a Kutya segítsége is kelleni fog nekünk.
-          -Rendben, akkor irány a határ. –mondta Rosalie, amin mindeni elcsodálkozott, majd utána indultunk. Remélem, hogy számíthatok majd Jacob segítségére, hisz egy embert életéről van szó. Viszont tartok tőle, hogyha megtudja, Bella áll az egész mögött nem fog hinni nekünk. Remélem a legjobbakat.  

2012. november 10., szombat

Helyzet jelentés

Sziasztok!
Nem tűntem el, itt vagyok és halad a fejezet is! Már felével kész is vagyok! Azt nem tudom, hogy mikor, de megpróbálom még ebben a hónapban feltenni.
Egy szó mint száz, nem vesztem el, és haladok ahogy csak tudok! :D
Pux: Nixypixy