Sziasztok!
Mint ígértem, meghoztam a következő fejezetet. Nem lett éppen világmegváló hosszúságú, de ez csak egy átvezető fejezet. Örülnék pár kritikának, de nem erőltetek semmit! :D
A következő fejezetről nem tudok semmi jót/újat mondani. Türelmet kérek, de az jó sokat! :D
Puszi nektek: Nixypixy
A következő fejezetről nem tudok semmi jót/újat mondani. Türelmet kérek, de az jó sokat! :D
Puszi nektek: Nixypixy
5.Fejezet: Akkor mi legyen?
Tory
Miután elviharoztam Jazzéktől, bementem a terembe, és
leültem Jessica mellé. Nem tudom, miért csinálom, ezt a „kerüljük Edwardot,
mert Belluskával jár” akciót. Tudom, hogy hülyeség az egész, de nem tehetek
róla. Ha meglátom, gyorsabban ver a szívem és csak makogni tudok, így
egyszerűbb, ha elkerülöm. De tudom, hogy már nem bírom sokáig. Még szerencse,
hogy hamarosan nyári szünet, így elmehetek. Tudom, hogy ez úgy hangzott, mintha
menekülnék, de… nem szépítem, tényleg menekülök előle. Hisz mit tehetnék? Neki
barátnője van, akit szeret, és én? Még két normális mondatot se tudok kinyögni,
mikor ott van, ahol én. Ezért jónak látom, ha elutazok Olaszországba, a
rokonomhoz.
Óra végén fogtam magam, és hazafelé vettem az irányt. Most
még Jazz és Emm hülyeségeihez sem volt kedvem. Az autóban nem hallgattam zenét
se, pedig az meg szokott nyugtatni. Nem tudom mi van velem mostanában. Lehet,
hogy hülyén hangzik, de olyan, mintha érezném az emberek hangulatát. És furcsa
félelmetes álmaim vannak. Az nap óta, mikor először találkoztam Cullenékkel.
Haza érve, nem találtam apámat, majd megláttam a hűtőre
ragasztva egy cetlit, hogy sokáig fog dolgozni. Remek, már megint. Gyorsan
összeütöttem valami kaja félét, majd felmentem a szobámba és hozzá fogtam a
tanuláshoz. Nem sok kedvem volt hozzá, ezért hiper sebességgel kész lettem. Unatkoztam,
ezért fogtam magam és elmentem ahhoz a tisztáshoz, ahol első nap is jártam.
Sokat szoktam ott lenni. Szeretem, hogy ott olyan kellemesen csönd van. De néha
olyan érzésem van, mintha figyelnének. Furcsa ez a város, a lakóival együtt.
Főleg Cullenék. Valamit titkolnak ebben biztos vagyok, csak arra nem, hogy
mégis mit.
Edward
Otthon összeült a családi kupaktanács, és elmondtam
Carlislenak és Esmenek, mi is a probléma. Mind ketten egyet értetek azzal, hogy
meg kell védeni Toryt.
-
-Akkor mi legye?- tette fel a mindenit
foglalkoztató kérdést Carlisle.
-
- Én meg Jasper vállaljuk az éjszakai
felügyeletet- néztem családomra.
- -
A suliban meg mindannyian tudjuk figyelni-
kotyogott közbe kedvenc húgom.
- -
És a délutánok?- tette fel a kérdést Emmett.
-
-Az majd megoldom valahogy- mosolyogtam rájuk, már
amennyire a helyzet megengedi.
- -
Alice! Még mindig nem látsz semmit?- kérdezte
Carlisle.
- -
Nem, és ez egyre bosszantóbb. Se Bella, se Tory,
se Louis. Kiakasztó- motyogta, majd Jazzhez bújt.
Szeretem nézni Őket, mert az Ő
szerelmük igazi, és örök, nem olyam, mint az enyém és Bellájé volt. Hiszen
Alice és Jasper szerelme szerelem volt első látásra. Én meg először csak a vére
miatt figyeltem fel rá, és nem is hittem volta valaha, hogy önszántamból
lemondok majd róla, de jött A Fekete
Szépség és minden megváltozott. Bárcsak Victoria szerelmes lenne belém, vagy
csak egy kis esélyem lenne nála. Oda
adnám a nem létező lelkemet is érte. De tudom, ez csak egy képzelgés, ami nem
fog valóra válni.
-
-Edward? Jól vagy?- hallottam meg szőke bátyám
hangját.
- -
Persze, csak kicsit elbambultam.
- -
Biztos? Mert nem úgy érzem- azzal a vesébe látó
szemeivel nézett rám, amitől talán még Aro is dalolva vallana színt neki
bármiről.
- -
Tuti, ha valami komolyabb lenne elmondanám.
- -
Fiúk. Bocsi, hogy beleszólok, de nem kéne
Belluskával is foglalkozni?- kérdezett okosat Emmett.
-
-Tényleg? Vele mi lesz?- szólt bele Esme is a
beszélgetésbe.
- -
Ez egy jó kérdés Drágám- nézett rá Carlisle,
majd egy gyors csókot nyomott a homlokára.
- -
Erre még magam se tudom a választ. - kezdtem – A
suliban Őt is tudjuk figyelni, a nap többi részében, pedig segíthetne nekünk
Jacob.- fintorodtam el a végére. Nehéz volt, még magamnak is beismerni, hogy a
Kutya segítsége is kelleni fog nekünk.
-
-Rendben, akkor irány a határ. –mondta Rosalie,
amin mindeni elcsodálkozott, majd utána indultunk. Remélem, hogy számíthatok
majd Jacob segítségére, hisz egy embert életéről van szó. Viszont tartok tőle,
hogyha megtudja, Bella áll az egész mögött nem fog hinni nekünk. Remélem a
legjobbakat.